Falutörténet

A mai Kastélyosdombó területe már az őskorban lakott volt. A 19. században végzett feltárások arról tanúskodnak, hogy az őskori telep a mai Temető dűlőben volt. A legkorábbi írásos emlék 1264-ig nyúlik vissza, eszerint Dombó területén bencés apátság állt. Azonban fontos megjegyezni, hogy korabeli források a mai Dombóvárt is ugyanezen a néven említik. A település legrégebbi, a levéltárban megtalálható pecsétje 1788-ban keletkezett. Az újkori település egykor királynéi birtok volt, melyet még 1323-ban Károly Róbert adományozott Zákány comesnek valamint fiainak, Conrádnak és Noénak. A 15. század végén Kornis Mihályné tulajdonában volt a település, aki Dombai leány volt, innen ered a falu neve. A 16. század elején Dombón erődítmény is állt, amelynek pontos helyét nem ismerjük, valahol a település észak-nyugati szélén lehetett. 1554-ben már a török hódoltsághoz tartozott a falu. Viszonyításul: I.Szulejmán szultán 1566-ban foglalta el a mintegy 20 kilométerre fekvő Szigetvárt. A török hódoltság korában is emeltek itt egy föld- és palánkvárat, amely valószínűleg nem azonos a Dombai erődítménnyel. A fennmaradt történetek szerint, amikor a török becsukta a „vaskaput”, azt a faluban is hallani lehetett, tehát feltehetően nem közvetlenül a falu szélén volt. Valahol a településtől délre helyezkedett el, amit a köznyelv ma „Nyilas dűlőnek” hív. A Dombai család a 17. század első felében kihalt, itteni birtokaik a Pottyondyakra szálltak, ám Pottyondy István a Dombai féle javakat 200 aranyért elzálogosította. Később egy pert követően a Pottyondy örökösök kárpótlást kaptak, az itteni birtokokat Kund Vincze és Kammerer Ferenc vásárolták meg. Ezek később Hegyesy Kálmán majd Ivankovics István ezt követően Somogyi Dezső, majd – a 19. század végén – gróf Erdődy Rudolf kezére kerültek. A kastély régi részét az Ivankovics család építtette, amelyet később Erdődy gróf kibővíttetett és átépíttetett. 1700-as évek végén a falunak protestáns tanítója volt, az itt élők többsége a református hitet gyakorolta. A ma is álló református templom 1828-34-ben épült. Nem határozható meg pontosan, hogy a település neve mikor lett Dombóból Kastélyosdombó. 1837-ben a Jelenkor című lap „Kastélyos-Dombó”-ként említi a települést, míg más adatok szerint 1896-ig neve: Dombó, ezután pedig Kastélyosdombó. Ifjabb Erdődy Rudolf nem tartozott a leggazdagabb főurak közé, ám közéleti szempontból annál befolyásosabb lehetett. A gróf közismert lótenyésztő volt, a Kincsem című könyv is megemlíti a nevét. Ő alapította a Magyar Falkavadász Egyesületet, és ő volt a Magyar Lovaregylet utolsó elnöke, akinek tiszteletére a mai napig indítanak emlékfutamokat Budapesten a Kincsem Parkban. Erdődy a 20. század elején Kastélyosdombón hozta létre az ország egyik leghíresebb lótenyészetét. Ebben az időszakban leventeegyesület és polgári lövészegyesület is működött itt, és nevezetesek voltak a szüreti bálok. A 2. világháború után Erdődy Rudolfot is folyamatosan zaklatta az új hatalom, így 1947-ben végleg elköltözött Magyarországról. Az Erdődy kastélyból iskola lett, amely 1973-ig működött itt, majd néhány évig a református templom melletti épületben. Ma a szomszédos Darányban tanulnak az általános iskolás gyermekek. Dombó népessége a 18. században 200-250 fő volt, 1870-ben már 524-en lakták a települést, míg 1941-ben közel 600 főt számoltak itt össze. A 20. század második felében jelentősen csökkent a falu lélekszáma. 2013-ban mindössze 221 állandó lakosa volt a településnek. Új fordulatot az Ökumenikus Segélyszervezet megjelenése hozott. A Segélyszervezet felújította az egykori Erdődy kastélyt, ahol ma a Családok Átmeneti Otthona, az egykori birtokon pedig szociális gazdaság működik. Kastélyosdombó lakossága jelenleg 260-300 fő.